Szavazz a 2022-es év halára
http://haltanitarsasag.hu/azevhala_hu.php
Az év hala - Az oldalt szerkeszti: Dr. Antal László
A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2022-es évre
is meghirdeti AZ ÉV HALA választást. A kitüntető címre ezúttal is három
halfajt javasoltunk, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a
társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat
ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2021. december 31. déli 12 óráig.
A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben,
továbbá van közöttük védett és fogható faj is. A fajok
jellegzetességeiről, természeti értékéről, élőhelyi igényeiről és
elterjedéséről a képekre kattintva tájékozódhatunk, ill. rövid
bemutatásukat a képek alatt olvashatjuk. A szavazógombok segítségével a
következő 3 faj közül lehet választani:
1. Bodorka (Rutilus rutilus)
2. Bagolykeszeg (Ballerus sapa)
3. Széles durbincs (Gymnocephalus baloni)
BODORKA (Rutilus rutilus): Kis méretű halfajunk, nagyobb
példányai a 15-20 centiméteres hosszt érik el. Legszembetűnőbb
ismertetőjegye narancssárga-narancsvörös szemgyűrűje, továbbá idősebb
példányok esetén a hasúszó és az anális úszó narancsvörös színezete.
Háta mérsékelten magas, teste oldalról lapított. A közeli rokon
leánykoncértól (Rutilus virgo) kicsi, csúcsba nyíló szája és
színes szemgyűrűje különbözteti meg. A hasonló színezetű úszókkal
rendelkező vörösszárnyú keszegtől (Scardinius erythrophthalmus)
a szájállása, továbbá a hát- és a hasúszó egymáshoz viszonyított
helyzete alapján különíthető el. Fiatalon planktont fogyaszt, majd
idősebb korára férgek, rákok és rovarlárvák képezik táplálékát. Szinte
minden halas vizünkben megtalálható a hegyvidéki kis patakok és a túl
erős sodrású folyószakaszok kivételével. Ívás során a víz alatti
növényzetet részesíti előnyben, az ivadékok is kedvelik a hínárnövényzet
nyújtotta biztonságot. Tömegesen előforduló halként ragadozó halaink
táplálkozásában van jelentősebb szerepe. A húsa szálkás, de ízletes, a
hazai horgászrekord: 1,9 kg (2000).
BAGOLYKESZEG (Ballerus sapa): Különleges nevét jellegzetesen
nagy, feltűnő "bagolyszeméről" kapta, melyről már a neves polihisztor,
Herman Ottó is említést tett. Népi nevei között megtalálható a
bagókeszeg vagy a szápakeszeg is, hogy a halászok által társfajának
nevezett laposkeszegtől (Ballerus ballerus)
megkülönböztethessék. Teste magas, oldalról lapított. Kicsiny feje egy
rövid, tompa, lekerekített orrban végződik, mely ráborul félig alsó
állású szájára. Faroknyele testéhez mérten rövid, ellenben farokalatti
úszója, melynek alapja igen hosszú, minden rokonfajtól megkülönbözteti. A
faj elterjedésének nyugati határa a Duna vonaláig, egészen
Bajorországig húzódik, míg keleti elterjedése a Fekete-, Azovi-,
Kaszpi-tengerre és az Aral-tóra is kiterjed. Csapatosan élő, nagyobb
folyóvizeket kedvelő halfajunk, mely főleg a mederfenék közelében szeret
tartózkodni, táplálékát a mederanyagban rejtőző makrogerinctelen
szervezetek (szúnyoglárvák, csigák, kagylók) alkotják. Horgászati
jelentősége kevésbé számottevő, finomszerelékes fenekező készséggel,
vékony giliszta, csontkukac vagy különböző etetőanyagok alkalmazásával
fogható. A hazai horgászrekord: 1,90 kg (1970). Húsa szálkás, azonban
kiváló ízű, sűrűn beirdalva, paprikás lisztben forró olajban kisütve
kiváló, illetve halászlevek alaplevéhez, valamint füstölésre kitűnően
alkalmas.
SZÉLES DURBINCS (Gymnocephalus baloni): Kis méretű, zömök
testalkatú halunk, jól fejlett példányai is körülbelül 15 centiméteres
hosszt érnek el. Testét halványbarna színű, apró, sötétbarna foltok
tarkítják, melyek gyakran szabálytalan, elmosódott harántsávokba
rendeződnek. Teste oldalról lapított, magasan ívelt, a fej mögött
meredeken emelkedik. Kimerevített hátúszója végének az íve derékszögben
éri el a testét, míg a vágódurbincsé hegyesszögben. Viszonylag nagy
feje, ugyancsak nagy szemei és lekerekített, hosszúkás orra szembetűnő,
alatta helyezkedik el kicsi, csúcsba nyíló szája. Fiatalabb korban
planktonszervezeteket fogyaszt, majd fokozatosan tér át olyan nagyobb
méretű táplálékra, mint a puhatestűek, rovarlárvák, rákok és férgek.
Áramláskedvelő halfaj, nappal általában inaktív, inkább csak
szürkületkor hagyja el búvóhelyét. A Duna vízrendszerében általánosan
megtalálható, ezen belül a Tisza-tóban is él önfenntartó populációja.
Védett fajunk, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Mivel a hozzá
leghasonlóbb faj, a vágódurbincs sem fogható, így a horgásznak pontos
faji azonosítás nélkül is nyomban vissza kell engednie.